Bűncselekmény elkövetésével vádolják Önt, vagy hozzátartozóját?
Határozott Büntetőjogi Védelem
Védőügyvéd
Számos módja létezik a védekezésnek
Ne ismerje el a bűnösségét
Ismerje meg a lehetőségeit


Ügyvéd

A jogos védelem Btk. 21. – 22. §

Az új büntető törvénykönyv hatálybalépésének köszönhetően, a jogos védelem szabályozása jelentős változáson ment keresztül.

 

A változás kapcsán a törvényi tényállás számos félreértelmezése látott napvilágot, ezért nélkülözhetetlennek találtam, hogy a jogos védelem, mint büntethetőséget kizáró ok szabályozásának megértéséhez segítséget nyújtsak.

Jogos védelem körében az eredeti kiinduló pont az állam mindenhatósága volt, ezért a jogos védelem lehetőségét a törvény kezdetekben nem engedte meg. Amikor a jogalkotó rájött arra, hogy az állam önmaga mindent nem képes megoldani (mindenki mellé nem lehet rendőrt állítani), a jogos védelem korlátozott formában megjelent a törvényben, majd idővel a keretei odáig tágultak, hogy a jelenleg hatályos szituációs jogos védelem keretei között, már azt sem vizsgálható, hogy a védekező személy a támadás elhárításához szükséges mértéket ijedtségből, vagy menthető felindulásból túl lépte-e.

A jogos védelem bekerült Magyarország Alaptörvényébe. Az alaptörvény V. cikke kimondja, hogy “Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett, vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához.” Ezzel a jogtalan támadással szembeni ellenállás többé nem kivételes lehetőség, hanem mindenkit megillető alapjoggá vált.

Megelőző jogos védelem – Btk. 21. §.

Btk. 21. § Nem büntetendő annak a cselekménye, aki a saját, illetve a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzése céljából telepített, az élet kioltására nem alkalmas védelmi eszközzel a jogtalan támadónak sérelmet okoz, feltéve, hogy a védekező mindent megtett, ami az adott helyzetben elvárható annak érdekében, hogy az általa telepített védelmi eszköz ne okozzon sérelmet.

A Btk. 21. § rendelkezik a megelőző jogos védelemről, amely akkor biztosít büntetlenséget, ha
– a védelmi eszköz nem alkalmas az élet kioltására,
– a védelmi eszköz működése folytán kizárólag a jogtalan támadó szenved sérelmet,
– a védekező a sérelem elkerülése érdekében mindent megtett, ami az adott helyzetben elvárható

A felsorolás utolsó pontja valamelyest ellentmondásban áll a megelőző jogos védelem valós céljával. Azon túl, hogy az előre telepített védelmi eszköznek önmagában elrettentő hatása lehet, annak valós célja az, hogy a jogtalan támadónak okozzon sérelmet, aminek elmaradása esetén az eszköz telepítése, és a megelőző jogos védelem szabályozása is értelmét veszítené.

Ha egyszerű példával akarunk élni, a törvény megengedi, a magas, átmászása nélkül áthatolhatatlan kerítés tetején (emberi élet kioltására nem alkalmas) feszültség alatt álló vezetékek „villanypásztort” elhelyezését, abban az esetben, ha megfelelő figyelemfelhívó táblákkal látjuk el a kerítést. Ebben az esetben várhatóan, csak annak fog az elektromos kerítésünk sérelmet okozni, aki jogtalanul – nem engedélyünkkel a a kapun keresztül – kíván az ingatlanunkba bejutni.

Jogos védelem Btk. 22. §.

Btk. 22. § (1) Nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.

Fontos leszögezni, hogy jogos védelemmel fellépni kizárólag jogtalan támadás, illetve közvetlenül fenyegető jogtalan támadás esetén, a jogtalan támadóval szemben lehet. A védekezést minden esetben jogtalan támadás, vagy jogtalan támadással fenyegetés, (közvetlen fenyegetés) előzi meg.

A jogos védelem nem egyenlő az önvédelemmel, hiszen a jogos védelem keretében nem csak a saját, hanem más vagy mások személyét vagy javait is megvédhetjük, illetve a közérdek védelme érdekében is felléphetünk.

A támadás olyan aktív tevékenység, amely valamely bűncselekmény, szabálysértés törvényi tényállását valósítja meg. Rendszerint erőszakos magatartás, amely személy ellen (élet, testi épség, nemi szabadság, mozgásszabadság), vagyon ellen (lopás, rablás, stb.) vagy a közérdek ellen (pl. közveszélyokozás) irányul.

Közvetlenül fenyegető a támadás, ha a támadás rövid időn belül várható, és kétséges, hogy védekezés nélkül a támadás elhárítása később lehetséges lenne. Ebben az esetben a megtámadottnak nem kell kivárnia a támadás tényleges megkezdését. Ha például valaki támadólag lép fel mással szemben, hangosan azt kiáltja „leszúrlak te disznó” miközben késért nyúl a védekezőnek nem kell megvárnia, amíg a támadó a késsel felé szúr, vagy megvágja. A kés felvétele az eset további körülményeire tekintettel megalapozza azt, hogy a védekező Chuck Norris féle köríves rúgással előzze meg a támadást, hiszen ez esetben a jogos védelem megállapítható, a megelőző rúgás, még abban az esetben sem büntethető, ha komoly sérülést okoz.

Az előbbi késes történettől elvonatkoztatva nem áll fenn a jogos védelem lehetősége, ha a támadó fellépéséből, kijelentéseiből nem lehet arra következtetni, hogy a támadás pillanatokon belül (közvetlenül) bekövetkezik. Tehát ha valaki egy esetleges későbbi bántalmazást helyez kilátásba, aminek megelőzése érdekében azonnal akcióba lépünk és jól elpüföljük a fenyegetőt, nem hivatkozhatunk arra, hogy jogos védelemi helyzetben voltunk.

A jogos védelem lényege, hogy a jogtalan támadás elhárításának kockázatát, következményeit a támadónak kell viselnie, a megtámadott elhárító cselekményét méltányosan kell megítélni. A támadó a jogtalanság talajára lép, amit a védekező jogosan hárít el, miközben akár sérelmet, testi sértést, kivételes esetben halálát is okozhatja a támadónak.

Kölcsönös és egyidejű támadás esetén mind a két fél “a jogtalanság talaján” áll, és egyikük sem hivatkozhat jogos védelemre. Ez a helyzet, ha valaki mást verekedésre kihív, és az a kihívást elfogadja. Ilyenkor nem állapítható meg az egyik fél javára a jogos védelem akkor sem, ha a verekedés során a másik fél vele szemben fölénybe kerül [BJD 3626., BH 2002.171, BH 2004.93.].

Nem áll fenn a jogos védelmi helyzet a verekedésben részt vevő egyik fél érdekében közbelépő javára sem [BH 2000.187.].

Nem tekinthető azonban kihívásnak egymagában az, hogy valaki okot ad a támadásra, pl. becsületsértő kifejezést használ valakivel szemben. Ezért jogosan védekezhet, ha a megsértett személy a szóbeli becsületsértés hatására támadást intéz az élete vagy a testi épsége ellen [BEH 1973. 275. old. 1.].

Nincs kölcsönös verekedés, ha a vádlott kizárólag a támadás elhárítása érdekében folyamodik tettlegességhez [BH 1978/407.].

A jogos védelmi helyzet addig tart, ameddig a támadás, illetve annak közvetlen veszélye. Megszűnik, ha a támadást visszaverték, és további támadás közvetlenül már nem fenyeget. A támadás megszűnésének objektíve érzékelhetőnek kell lennie, nem elég tehát a támadó elhatározása, hogy felhagy a támadó fellépéssel [BEH 1973. 285. old. 17.].

Mindaddig fennáll a jogos védelmi helyzet, ameddig a megtámadott reálisan tarthat attól, hogy a támadás folytatódik [BH 1998.1, BH 2000.334.].

A korábbi elhárító cselekmény folytatása a támadás megszűnése után valójában már kívül esik a jogos védelem körén, ez esetben a védekezés megtorlásba megy át [BH 1999.97., BH 2000.335.].

Jogos védelem körében értékelendő az elhárító cselekmény szükségessége és arányossága. A jogos védelem körébe vonható elhárító cselekmény szükségessége egyértelműen fennáll a jogtalan támadással szemben, vagy jogtalan támadással közvetlenül fenyegető helyzetben. A szükségesség azt jelenti, hogy a védelmi helyzetben lévőnek a támadással (közvetlen fenyegetéssel) szemben enyhébb védekezési mód nem áll a rendelkezésére.

Az arányosság körében meg kell említenünk, hogy a jogos védelmi helyzetben lévő személy védekezése nem eredményezheti a jogos védelmi helyzettel történő visszaélést. A jogos védelem körében a védekezésnek a bírói gyakorlat által kimunkált korlátai is vannak. Például verbális cselekménnyel szemben nem vehető igénybe, megtorlásként nem alkalmazható, kölcsönös kihívás elfogadása valamennyi érintett fél számára a jogtalanság állapotát és a jogos védelemre hivatkozás kizártságát eredményezi, stb…

Szituációs jogos védelem

(2) A jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna, ha
a) azt személy ellen
aa) éjjel,
ab) fegyveresen,
ac) felfegyverkezve vagy
ad) csoportosan
követik el,
b) az a lakásba
ba) éjjel,
bb) fegyveresen,
bc) felfegyverkezve vagy
bd) csoportosan
történő jogtalan behatolás, vagy
c) az a lakáshoz tartozó bekerített helyre fegyveresen történő jogtalan behatolás.

Az új Btk. törvényi indokolás szerint: “A törvény a súlyos, erőszakos bűncselekmények elleni hatékonyabb fellépés biztosítására a jogos védelmi helyzetet kiszélesíti, és törvényi vélelmet állít fel arra, miszerint vannak esetek, amikor a jogtalan támadás oly módon történik, hogy a megtámadott joggal feltételezheti, hogy a támadás az élete ellen irányult, és ilyenkor már a jogtalan támadás körülményei megteremtik a lehetőséget a védekezés szükséges mértékének a túllépésére. Ezekben az esetekben a bíróságnak nem kell vizsgálnia a szükséges mérték kérdését. A törvény úgy rendelkezik, hogy az a személy, akit éjjel támadnak meg, vagy akire fegyverrel támadnak, alappal gondolhatja, hogy a támadás az élete kioltására irányul, és ennek megfelelően választhatja meg a védekezés módját. Ezt a feltételezést a támadók számbeli fölénye is megalapozhatja.”

A törvény értelmében, a 22. §. (2) bekezdés a) –c) pontjában felsorolt feltételek megvalósulása esetén a jogtalan támadást úgy kell értékelni, mintha az a védekező életének kioltására irányult volna, ekkor a védekező cselekménye annak kifejtésekor nem büntethető, még abban az esetben sem, ha a jogtalan támadó életének kioltását eredményezi. Az elhárítás szükséges, a túllépés fogalmilag kizárt. A jogos védelem feltétele ezekben az esetekben is a rendszerint erőszakos jogtalan támadás és annak elhárításának szükségessége.

A felsorolásban meghatározott feltételekkel megvalósított jogtalan támadások esetén a támadó további szándékának vizsgálatára nincs szükség, mivel a törvény vélelmet állít fel amellett, hogy a jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna.

A törvény kritizálói rendszerint figyelmen kívül hagyják, hogy a védekezésre kényszerülő, a bűncselekmények áldozatává váló személyek rendszerint nem gladiátor módjára kiképzett harcosok, akik alig várják, hogy az őket jogtalanul megtámadó életét kioltsák. Ezzel szemben a megtámadottak túlnyomó többsége nincs abban a fizikai és pszichikai állapotban, hogy egyáltalán a jogtalan támadóval szembeszegüljön, inkább menekül, vagy sokkos állapotba kerül és kiszolgáltatottjává válik a jogtalan támadásnak.

A megtámadottak a támadóhoz képest szinte minden esetben mind fizikailag, mind felkészültségben stb.. sokszoros hátrányban, kiszolgáltatott helyzetben vannak. A törvény ezen személyek védekezését, védelmét kívánja biztosítani azáltal, hogy a jogtalan támadónak számolnia kell azzal is, hogy – meghatározott esetekben – a támadását az élet kioltására irányuló támadásnak is kell tekinteni, ezért számolnia kell azzal, hogy a védekezésre kényszerülő személy ijedtségében akár meg is ölheti.

Tehát amikor a jogalkotó bátorítani akarja a védekezőt feltételezve, hogy az állami hatóság nem képes a védelmi funkcióját teljes mértékben teljesíteni minden személyt kellő időben megvédeni, akkor átengedi az erőszak monopóliumát a megtámadottnak, hogy védekezzék.

Tehát a jogos védelem körében (2) A jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna, ha
a) azt személy ellen
aa) (személy ellen) éjjel,
ab) (személy ellen) fegyveresen,
ac) (személy ellen) felfegyverkezve vagy
ad) (személy ellen) csoportosan
követik el,

Éjjel fogalmát a bírói gyakorlat munkálta ki. Az éjjel Budapesten és nagyvárosokban 23 és 5 óra közötti, míg vidéken általában 10 és 5 óra közötti időszakot öleli fel. Ez nem más, mint az az időtartam, amikor a megtámadott nehezebben kérhet és kaphat segítséget, mivel a pihenő időszak alatt az utcákon rendőrt nehezen találni, más személy segítségül hívása amúgy is kétséges. A sötétedés nehezen felismerhetővé teszi a támadót, de magát a támadást is, ide értve azt is, hogy a támadó milyen eszközzel lép fel a sértettel szemben. Ebben az időszakban a védekezés segítség kérésével elnehezül vagy lehetetlenné válik, még tovább növelve a támadó erőfölényét a megtámadottal szemben.

Az éjjel fogalmába nem vonható bele az éjszakai elkövetés, ha azt éjszaka nyitva tartó és egyébként tömeges látogatottságú szórakozóhelyen, egyéb helyen – lehet az közterület is – követik el, ahol a segítség kérésének lehetősége a nappali viszonyokhoz képest azonos módon fennáll. Például nem vonható az éjjel fogalma alá a discoban előforduló verekedés, vagy kocsmai kihívás, ami kölcsönösen kialakuló jogellenes tevékenységen alapszik.

Felfegyverkezve követi el a bűncselekményt, aki az ellenállás leküzdése vagy megakadályozása érdekében az élet kioltására alkalmas eszközt (például kést, baltát, stb…) tart magánál.

Fegyveresen követi el a bűncselekményt, aki a) lőfegyvert, b) robbanóanyagot, c) robbantószert, d) robbanóanyag vagy robbantószer felhasználására szolgáló készüléket tart magánál, vagy a bűncselekményt az a)-d) pontban meghatározottak utánzatával fenyegetve követi el.

Csoportosan követik el a bűncselekményt, ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt;

(2) A jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna, ha
b) az a lakásba
ba) éjjel,
bb) (lakásba) fegyveresen,
bc)
(lakásba) felfegyverkezve vagy
bd) (lakásba) csoportosan
történő jogtalan behatolás, vagy
c) az a lakáshoz tartozó bekerített helyre fegyveresen történő jogtalan behatolás.

A 22. § (2) bekezdés b) pontja szerinti lakásba történő jogtalan behatolás, maga a jogtalan támadás, mely azonban kizárólag aktív magatartással valósítható meg. Nem alapozza meg ezt a jogos védelmi helyzetet, ha a lakásba jogszerűen bejutó személy utóbb a lakást felszólítás ellenére nem hajlandó elhagyni.

A 22. § (2) bekezdésének b) és c) pontjaiban szabályozott esetek nem személy elleni támadásról szólnak, hanem a lakásba történő jogtalan behatolást, vagy a lakáshoz tartozó bekerített helyre fegyveresen történő jogtalan behatolást minősítik jogtalan támadásnak, a b) ponthoz  kapcsolt alpontok valamelyikének együttes megvalósulásakor, illetőleg a c) pontban megkívántak teljesülésekor.

Nyilvánvaló azonban, hogy a jogellenes magatartások bármelyikének csak úgy van – a szóban levő törvényhely alkalmazhatósága szempontjából – értelme, ha a külön nevesített és jogtalan támadásnak minősített magatartások bármelyikének hatókörében olyan vétlen személy tartózkodik, aki védekezni kényszerül, és a támadást el kell hárítania. A 22. § (2) bekezdése ugyanis félreérthetetlenül védekezőről rendelkezik [4/2013. BJE határozat].

Az ítélkezési gyakorlat szerint lakásnak minősül minden olyan zárt hely, amely rendeltetésszerűen emberek tartózkodási helyéül, éjjeli szállásul is szolgál. A lakás fogalma alá vonhatók azok a helyiségek is, amelyek ideiglenes jelleggel szolgálnak lakhatás céljára. Ezek közé sorolható a szállodai szoba, szanatóriumi vagy kollégiumi szoba is [4/2013. BJE 2. pont].

(3) Nem büntethető, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból lépi túl.

(4) A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől.

A 2009. évi LXXX. törvény előtti szabályozás differenciált aközött, hogy az ijedtség, vagy a menthető felindulás kizárta vagy korlátozta a védekezőt abban, hogy felismerje az elhárítás szükséges mértékét. Abban az esetben biztosított a jogos védelem büntetlenséget, ha az ijedtség vagy a menthető felindulás kizárta a védekezőt abban, hogy felismerje az elhárítás szükséges mértékét, amíg ha csak korlátozta abban, akkor a büntetés korlátlan enyhítésére adott lehetőséget.

Jelenleg hatályos szabályozás a 2009. évi LXXX törvény rendelkezéseit megtartva nem tesz különbséget. A jogos védelem mind a két esetre büntetlenséget biztosít a védekező számára, tehát arra az esetre is, ha a védekező az elhárítás szükséges mértékét azért lépi túl, mert az ijedség vagy menthető felindulás korlátozta abban, hogy felismerje az elhárítás szükséges mértékét. A korlátlan enyhítésre vonatkozó szabály eltörlésével a törvény büntethetőséget kizáró jogos védelem körébe vonta azokat az eseteket, amelyekben korábban csak korlátlan enyhítésnek volt helye.

Mint ahogyan korábban említettem, a jogos védelem lényege, hogy a jogtalan támadás elhárításának kockázatát a jogtalan támadónak kell viselnie és a megtámadott elhárító cselekményét méltányosan kell megítélni, az elhárítás szükséges mértékének ijedtségből vagy menthető felindulásból történő túllépése tehát büntetlenséget eredményező törvényi akadály. Abban az esetben, ha a védekezőt nem az ijedtség vagy a menthető felindulás vezérli, hanem a megtorlás, akkor ezen cselekmény nem értékelhető a jogos védelem körében.

Ha a jogos védelmi helyzetben cselekvő menthető felindultságában túllépi az elhárítás szükséges mértékét, és tényállásszerű ölési cselekményt valósít meg: a cselekményt a 160. § szerint kell minősíteni, de egyúttal a 22. § (3) bekezdését kell alkalmazni, tehát az elkövető nem büntethető. Az erős felindulás megállapítása ilyenkor kétszeres értékelést jelentene [BEH 1973. 277. old. 5., 284. old. 15., BH 1988.170.].

Korábbi Btk. nem tartalmazta a kitérési kötelezettséget, ugyanakkor a bírói gyakorlat alkalmazta. Menekülési, kitérési kötelezettsége volt például a megtámadottnak a legközelebbi hozzátartozók támadásával szemben, vagy az érzékelhetően erősen ittas, vagy súlyos fokban kóros elmeállapotban, láthatóan tudatzavarban lévő személyek jogtalan támadása esetén. A kitérési kötelezettség tulajdonképpeni menekülési kötelezettséget jelentett.

Előbb a bírói gyakorlat kezdte szűkíteni az általa kialakított kitérési kötelezettség körét, majd a 2009. évi LXXX. törvény 4. §-ának (3) bekezdése (amelyet az új Btk. is megtartott) kifejezetten rendelkezett arról, hogy a megtámadottnak nincs kitérési kötelezettsége. A törvényhez fűzött indokolás szerint “A mai társadalmi viszonyok között – különös tekintettel a családon belül elkövetett erőszakos cselekmények megváltozott megítélésére – már nem állja meg a helyét a korábbi, a megtámadott védekezési jogát szűkítő ítélkezési gyakorlat. A jövőbeni ítélkezés számára egyértelmű iránymutatást ad a törvény azzal, hogy a továbbiakban nem követeli meg a megtámadottól a támadás előli menekülést.”

Vélt jogos védelem

Előfordulhat, hogy valójában nincs helye a jogos védelemnek, de valaki a körülmények gyors értékelése során tévesen úgy ítéli meg, hogy védekezésre kényszerül. Ha valaki alapos okkal feltételezheti, hogy jogos védelmi helyzetben védekezik, akkor cselekménye nem büntethető. Ebben az esetben a társadalomra való veszélyességben való tévedés [Btk. 20. § (2) és (3) bekezdés] kell alkalmazni.

Ha a sértett a valódinak látszó riasztópisztolyt lövésre emeli, és az elkövető abban a tudatban, hogy ez a fegyver valódi, a támadóját lelövi: a tárgyalás előkészítése során az elkövető ellen büntethetőséget kizáró okból – de nem jogos védelem, hanem tévedés címén – kell az emberölés bűntette miatt indított büntetőeljárást megszüntetni [Btk. 27. § (2) bek., 29. § (1) bek.] [BH 1997. 271-II].

Ha ön fellépett az önt, szeretteit, vagy vagyonát érő jogtalan támadással szemben, és mégis önt gyanúsítják bűncselekmény elkövetésével, akkor ügyvéd segítségére van szüksége.

Ha önnel, vagy hozzátartozójával szemben büntető eljárást indítottak, kérje ki tapasztalt, a büntetőeljárásban gyakorlott ügyvéd tanácsait, forduljon hozzánk bizalommal.

A Vidákovics Ügyvédi Iroda a büntetőjogra szakosodva védelmet biztosít a büntetőeljárások terheltjeinek valamennyi bűncselekmény esetén, az ország egész területén.

Ha további információra, vagy szakértő ügyvéd védelmére van szüksége, ne habozzon! Forduljon hozzánk!

Védőügyvéd

Közérthetően a jogos védelemről dr. Vidákovics Béla Zsolt Ügyvéd.

közzétéve 2013.11.30.

Szerző: Béla Zsolt dr. Vidákovics
Vidákovics Ügyvédi Iroda a Google+-on

Google+

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.