Bűncselekmény elkövetésével vádolják Önt, vagy hozzátartozóját?
Határozott Büntetőjogi Védelem
Védőügyvéd
Számos módja létezik a védekezésnek
Ne ismerje el a bűnösségét
Ismerje meg a lehetőségeit


Ügyvéd Budapest 

Önbíráskodás Btk. 368. §

Önbíráskodás elkövetésével vádolják Önt, vagy hozzátartozóját? Tapasztalt ügyvéd a megoldás!

Btk. 368. § (1) Aki abból a célból, hogy jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igénynek érvényt szerezzen, mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az önbíráskodást
a) fegyveresen,
b) felfegyverkezve,
c) csoportosan,
d) védekezésre képtelen személy sérelmére
követik el.

(3) Nem valósul meg önbíráskodás, ha az erőszak vagy a fenyegetés alkalmazása az igény érvényesítésének megengedett eszköze.

Péter szorult helyzetben Istvánhoz fordul, és kölcsönkér tőle két hétre 550.000,- Ft-ot. Természetesen mindent megígér, hogy fizetni fog, még magas kamatot is bevállal, de biztos benne, nem fogja tudni visszafizetni a pénzt sem határidőre sem később. István a kölcsönkért összeget átadja Péternek (ezzel Péter megvalósítja a csalás bűntettét). Elérkezik a fizetési határidő, és természetesen az összeg visszafizetése nem történik meg. Megkezdődik a hitegetés. Elhibázott utalás, lerobbant autó, hirtelen utazás, és számtalan kifogás után István türelme elfogy. Felhívja két barátját, és hárman, baseball ütőkkel és egy bozótvágóval felszerelkezve felkeresik Pétert, akit néhány pofon kíséretében irdatlanul megfenyegetnek a pénz visszaszerzése érdekében, aki néhány ezer forintot át is ad Istvánnak. István és barátai cselekménye kétséget kizáróan megvalósítja az önbíráskodást, de vajon a megvalósításához milyen mértékű erőszakra, fenyegetésre van szükség?

Mit jelent az Önbíráskodás?

Aki abból a célból, hogy jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igénynek érvényt szerezzen, mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön önbíráskodást követ el.

Önbíráskodás elkövetési magatartása: valakinek erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön.

Az erőszak a sértettre kiható fizikai ráhatást jelent, amely a bűncselekmények többségében magában foglalja a könnyű testi sértést is, így a cselekmény a könnyű testi sértéssel nem állhat halmazatban.

A büntetőjog megkülönbözteti az akaratot megtörő, és akaratot hajlító erőszakot (fizikai kényszert). A sértett akaratát megtöri (bénító jellegű, lenyűgöző) az erőszak, amikor a fizikai ráhatás miatt a sértett képtelen az akaratának megfelelő magatartás tanúsítására (például lekötözik).

A törvény nem követeli meg a lenyűgöző erejű erőszak alkalmazását, ezért az önbíráskodás az akaratot hajlító erőszak alkalmazásával is megvalósítható.

Az akaratot hajlítja az erőszak, ha a sértett akaratát ugyan nem töri, nem bénítja meg, csupán korlátozza azt.

Önbíráskodás esetében az erőszaknak minden esetben személy ellen kell irányulnia, dolog ellen irányuló erőszak esetében az önbíráskodás akkor valósulhat meg, ha a dolog hatókörében személy is tartózkodik, így arra az erőszak áttevődik, közvetlenül éri.

A fenyegetés fogalmát a Btk. 459. § (1) bekezdésének 7. pontja határozza meg: fenyegetés eltérő rendelkezés hiányában súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen.

Az önbíráskodás megvalósításához fenyegetésnek nem szükséges az élet vagy testi épség ellen irányulnia. Az önbíráskodás esetében a fenyegetésének nem kell közvetlennek lennie, elég, ha későbbi eseménnyel, később bekövetkező hátránnyal fenyeget az elkövető. Önbíráskodás megvalósításához a fenyegetésnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy a sértettben komoly félelmet keltsen.

Annak megítéléséhez, hogy sértettben a fenyegetés komoly félelmet keltett-e, vizsgálni kell a sértett, és az elkövető személyét, egymáshoz való viszonyukat. Vizsgálni kell, a cselekmény szereplőinek életkorát, fizikai, pszichikai állapotát, az egyéb külső tényezőket, körülményeket.

A BH 2001.101. számú határozat indokolásában kifejtettek szerint: A fenyegetés – mint az önbíráskodás bűntettének törvényi tényálláseleme – nem csak verbálisan, a sértett ellenkezése esetére a súlyos hátrány megnevezésével valósulhat meg. Önmagában a védtelen sértettel szemben fellépő, akaratával nyíltan szembehelyezkedő terheltek jelentős túlereje, vagyis a sértett számára nyilvánvaló fenyegetettséget jelentő helyzet kialakítása is alkalmas volt annak kikényszerítésére, hogy a sértett terheltek akaratának megfelelően cselekedjen [HVG-ORAC Kommentár].

Az önbíráskodás célja: a jogos, vagy jogosnak vélt vagyoni igény érvényesítése, a cselekmény kizárólag egyenes szándékkal valósítható meg.

Jogos vagyoni igényként értékeljük az önbíráskodás szempontjából azt az igényt, amely bírósági úton, peres eljárás keretében érvényesíthető. Ebben az esetben fennáll valamilyen jogviszony az elkövető és a sértett között. (Péter kölcsönkért Istvántól, aki az összeget átadta Péternek. Meghatározták a visszafizetés határidejét, Péter pedig határidőre nem teljesített.)

Önbíráskodás körében jogosnak vélt vagyoni igény: olyan vagyoni igény, amely peres úton nem érvényesíthető, (ilyen lehet a szerencsejáték céljára adott összeg, vagy az elévült követelés), illetve az olyan igény, amelyet a sértett vitat, vagy kizárólag az önbíráskodás elkövetőjének álláspontja szerint áll fenn.

Az önbíráskodás elkövetője, a jogos igényét a törvényes (bírósági) út megkerülésével, a törvény által tilalmazott erőszakos módon érvényesíti. Ugyancsak ezt teszi abban az esetben is, amikor a jogosnak vélt vagyoni igényének akar erőszakkal érvényt szerezni, de ebben az esetben a követelése jogszerűsége vonatkozásába tévedésben van.

Az önbíráskodás tettese bárki lehet, az elkövető nem csak a saját, hanem más személy vagyoni igényének az érvényesítése érdekében is felléphet.

Az önbíráskodás kísérleti szakba lép, amikor az elkövető megkezdi a sértett irányába az erőszak kifejtését, illetve a fenyegetés alkalmazását. A cselekmény befejezetté akkor válik, amikor a sértett az erőszak vagy fenyegetés hatására az elkövető által kívánt magatartást tanúsítja, valamit tesz, nem tesz vagy eltűr.

Az önbíráskodás sértettje (passzív alanya) az, akit a tettes valamilyen magatartás tanúsítására kényszerít.

Önbíráskodás büntetése

Az önbíráskodás a súlyosabban büntetendő bűncselekmények közé tartozik, a törvény alapesetben az önbíráskodást egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni.

A Btk. 368. § (2) bekezdése a minősítő körülményeket tartalmazza, amelyek valamelyikének megvalósulása esetén a cselekmény két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.

Btk. 368. § (2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az önbíráskodást
a) fegyveresen,
b) felfegyverkezve,
c) csoportosan,
d) védekezésre képtelen személy sérelmére
követik el.

Fegyveresen követi el a bűncselekményt, aki lőfegyvert, robbanóanyagot, robbantószert vagy robbanóanyag robbantószer felhasználására szolgáló készüléket tart magánál, vagy aki a felsorolt tárgyak utánzatával fenyegetve követi el.
A törvény szövege szerint, elégséges a fegyveres elkövetéshez az, ha a tettes az elkövetéskor egy igazi pisztolyt magánál tart, míg ha az a pisztolynak csupán utánzata, (műanyag pisztoly, gáz-riasztó fegyver) akkor azt fenyegetésre is fel kell használnia az.

Felfegyverkezve követi el a bűncselekményt, aki az ellenállás leküzdése vagy megakadályozása érdekében az élet kioltására alkalmas eszközt (mint például a szekerce, konyhakés, húsvágó bárd, vasvilla, stb…) tart magánál.

A magánál tartás a cselekmény elkövetése szempontjából nem azt jelenti, hogy valahol az elkövető ruházatába rejtve, nem látható helyen van egy kés. Amennyiben a sértett a késről nem szerez tudomást, a minősítő körülmény nem állapítható meg. Tehát ha az elkövető szekercét jól látható módon, azért tartja a kezében, hogy azzal az ellenállást leküzdje vagy megakadályozza a minősítő körülmény megállapítható, de ha a sértett számára rejtve marad az eszköz, akkor nem.

Csoportos elkövetés: „csoportosan követik el a bűncselekményt, ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt” [Btk. értelmező rendelkezések]. A minősített jellege abban rejlik, hogy a csoportos fellépés az elkövetők részéről fokozza, fokozhatja az agressziót, és lehetővé teszi magatartásuk szélsőséges megnyilvánulását, amely fokozott félelmet kelt az észlelő személyekben, valamint nehezíti a bűncselekmény megakadályozását.

Védekezésre képtelenség felmerülése esetében az adott cselekménnyel összhangban vizsgálni kell a sértett tulajdonságait, mint az életkora, testi, fizikai adottságai, pszichés állapota, helyzete. A Btk. 459. § (1) bekezdés 29. (értelmező rendelkezések): védekezésre képtelennek kell tekintetni azt is, aki helyzeténél vagy állapotánál fogva ideiglenesen vagy véglegesen nem képes ellenállás kifejtésére;

Helyzeténél fogva ideiglenesen képtelen az ellenállás kifejtésére, aki a testi, fizikai adottsága, pszichikai állapota alapján képes lenne a védekezésre, de valamilyen külső körülmény okán nem képes az ellenállás kifejtésére.

A Btk. 368. § (3) bekezdése értelmében nem valósul meg önbíráskodás, ha az erőszak vagy a fenyegetés alkalmazása az igény érvényesítésének megengedett eszköze. Ilyen lehet például, a bűncselekménnyel okozott kár esetében az elkövető feljelentéssel való fenyegetése, a kár megtérítése érdekében, vagy birtokvédelem esetében a jogos önhatalom gyakorlása.

Az önbíráskodás bűntette nem valósul meg, ha az erőszak vagy a fenyegetés az igény érvényesítésének megengedett eszköze; ezért a bűncselekmény megállapítására nem kerülhet sor, ha a birtokos a birtok megvédéséhez szükséges mértékben, önhatalommal hárítja el a birtoka ellen irányuló támadást, illetőleg a már elvesztett birtok védelmében a birtokos önhatalommal jár el, feltéve, hogy más birtokvédelmi eszközök igénybevételével járó időveszteség magát a birtokvédelmet meghiúsítaná [BH 2000.338.].

Önbíráskodás elévülése

Az önbíráskodás elévülése alapesetben (Btk. 368. § (1) bekezdés) öt év, míg minősített esetben (Btk. 368. § (2) bekezdés) nyolc év.

Önbíráskodás elhatárolása

Az önbíráskodás és a zsarolás cselekménye nagyon hasonlít egymáshoz. A tettes arra kényszeríti a sértettet, hogy valamint tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön. A két cselekményt a célzata határolja el egymástól. A zsarolás célja a jogtalan haszonszerzés, míg az önbíráskodás estén az elkövető a jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igényének kíván érvényt szerezni, tehát nincs tudatában a követelése jogtalan voltának.

Az önbíráskodással szemben – ahol a tettes a jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igényének igyekszik érvényt szerezni – Rablás esetében a tettes célja az idegen dolog jogtalan eltulajdonítása, amelyet lenyűgöző erejű erőszak, avagy az élet vagy testi épség elleni közvetlen (kvalifikált) fenyegetéssel valósít meg.

Ha az önbíráskodás bűncselekmény értelmezéséhez további segítségre van szüksége, vagy ha bűncselekmény elkövetésével vádolják Önt vagy hozzátartozóját, forduljon hozzánk bizalommal. A Vidákovics Ügyvédi Iroda képes megvédeni a jogait.

Büntető Ügyvéd

Közérthetően az önbíráskodásról dr. Vidákovics Béla Zsolt Ügyvéd Budapest.

 közzétéve 2014.07.20.

Szerző: Béla Zsolt dr. Vidákovics
Vidákovics Ügyvédi Iroda a Google+-on

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.