Bűncselekmény elkövetésével vádolják Önt, vagy hozzátartozóját?
Határozott Büntetőjogi Védelem
Védőügyvéd
Számos módja létezik a védekezésnek
Ne ismerje el a bűnösségét
Ismerje meg a lehetőségeit


Ügyvéd Budapest 

Segítségnyújtás elmulasztása Btk. 166.

Segítségnyújtás elkövetésével vádolják? Tapasztalt ügyvéd a megoldás!

 

Ájult, sérült, magatehetetlen ember mellett ment el, és emiatt felelősségre akarják vonni? Érteni szeretné mit jelent a segítségnyújtás elmulasztása? Az alábbi példák és magyarázat segítségére lesz az értelmezésben.

Mi a segítségnyújtás?

Hétköznapi értelemben, számtalan változata van a segítségnyújtásnak, mégis ezek közül vannak olyanok, amelyek nem rendelkeznek büntetőjogi relevanciával. Ilyenek lehetnek, a buszon álló kismamának ülőhely át nem adása, a lemerült akkumulátor miatt nem beindítható személygépkocsi betolásának elutasítása, vagy akár a személyi jövedelemadó egy százalékénak fel nem ajánlása, mind-mind feltételezi a segítségnyújtást vagy annak elutasítását. Ezek nem teljesítése a társadalom részéről megfogalmazott rosszallásban jut kifejezésre, de a büntető törvényben megjelölt segítségnyújtás elmulasztása a rosszalló pillantásoktól, és a fejcsóválástól jóval súlyosabb következményekkel járhat.

Segítségnyújtás elmulasztása Btk. 166. §

Btk. 166. § (1) Aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a sértett meghal, és életét a segítségnyújtás megmenthette volna.

(3) A büntetés bűntett miatt az (1) bekezdés esetén három évig, a (2) bekezdés esetén egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a veszélyhelyzetet az elkövető idézte elő, vagy ha a segítségnyújtásra egyébként is köteles.

(4) A (3) bekezdés utolsó fordulata nem alkalmazható azzal szemben, aki a közlekedési szabályok alapján köteles a segítségnyújtásra.

A cselekmény elkövetője, („Aki nem nyújt tőle elvárható segítséget”) bárki lehet. Nem feltétele a segítségnyújtás elmulasztása elkövetésének, hogy a segítségnyújtásra szoruló személy sérülését, vagy az életét, testi épségét, egészségét közvetlenül veszélyeztető helyzetet az elkövető idézze elő.

A törvény értelmében annak a személynek kell segítséget nyújtani, aki sérült, vagy akinek az élete, testi épsége közvetlen veszélyben van, függetlenül attól, hogyan került ilyen helyzetbe.

Az egészség megóvását, az élet, testi épség védelmét a törvény csak az ember vonatkozásában állapítja meg kötelezettségként. Tehát ha valaki lát az útszélén egy szenvedő állatot (legyen az ló, kutya, tyúk, róka, egér, madár, stb.) és amellett segítség nyújtás nélkül megy el, nem állapítható meg a bűncselekmény a terhére.

Sérültnek az a személy tekinthető, „ … akinek az élete, vagy a testi épsége sérelmet szenvedett.”

A közvetlen veszély pedig azt a helyzetet jelöli, amikor még nem következett be a sérülés, de annak reális, közeli lehetősége fennáll.

Milyen okból alakulhat ki közvetlen veszély?

Kialakulhat más személy jogellenes, de akár jogos (vétlen) magatartásából. Lehet természeti erőből származó, előidézheti állat vagy az a személy is, aki ennek következtében segítségnyújtásra szorul, de fakadhat szervi betegségből is, stb…

Nézzünk egy példát

A társasház gondnoka a ház kapubejárata felett elhelyezett világítótest izzóját szándékozta kicserélni. A létrán állt, amikor megszédült és mintegy 1,8 méter magasságból leesett a járdára. Ennek következtében a jobb vállán, valamint felkarján csonttörést, fején repesztett, erős vérzéssel járó hámsérülést és eszméletvesztést szenvedett. A létra mellett kb. 5 percig feküdt eszméletlen állapotban. Ez idő alatt arra jött egy fiatalember, aki a fekvő helyzetben lévő, szemmel is látható sérült személyt kikerülte, motorkerékpárjára ült és a helyszínről eltávozott.

Aki (a fiatalember) nem nyújt tőle elvárható segítséget (nem részesíti első segélyben, nem hív segítséget, stb.) sérült (gondnok) vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Mit jelent a tőle elvárható segítség nyújtása?

Felmerül a kérdés, hogy sérült személyt szakszerű egészségügyi ellátásban kell-e részesítenem? Esetleg a közvetlen veszély elhárítása érdekében erőmön felül, testi épségem, életem kockáztatásával is segítséget kell-e nyújtanom?

Szó sincs róla. A “tőle elvárhatóság” azt jelenti, minden esetben vizsgálni kell, konkrét személytől milyen segítségnyújtás várható el. Nem vagyunk egyformán képzettek, nem azonosak az ismereteink, és nem rendelkezünk azonos testi erővel, ügyességgel stb…, vagyis nem azonosak a képességeink. Erre tekintettel nem azonos segítségnyújtás várható el egy orvostól – ha sérült személy ellátásáról van szó – és egy olyan személytől, aki nem rendelkezik egészségügyi ismeretekkel. Nem várja el a törvény az önfeláldozást, a hősiesség vállalását, azt a segítségnyújtást sem, ahol a segítségnyújtó a saját életét kockáztatja.

A bírói gyakorlat alapján például a fuldoklónak a vízből való mentése csak attól várható el, aki erre vonatkozó különleges szakismerettel rendelkezik, egymagában az úszásban való jártasság nem azonosítható a vízből való mentésre vonatkozó képességgel (Legf. Bír. B. törv. 3041/1953.).

Az viszont belátható, hogy a XXI. század telekommunikációs rendszerei lehetővé teszik a gyors, telefonon történő segítségkérést. Azt, hogy kinek, mikor kell segítséget nyújtani nehéz behatárolni, de az minden esetben kijelenthető, hogy van az elvárhatóságnak egy alsó és egy felső határa.

Minimálisan elvárható az, hogyha látjuk, hogy valaki megsérülhetett, vagy feltételezhető hogy az élete, testi épsége, egészsége veszélyben van, álljunk meg, győződjünk meg arról, hogy segítségre szorul-e, és ajánljuk fel a segítségünket. Amennyiben segítségnyújtásra nem vagyunk képesek, minél gyorsabban hívjunk segítséget.

Mi történik abban az esetben, ha a segítségnyújtás a sérült, vagy közvetlen veszélybe került személy állapotának a rosszabbodásához vezet?

A segítségnyújtás elmulasztásának elkövetési magatartása a sérült vagy veszélyhelyzetbe jutott személynek a segítség nélkül hagyása, ezért a segítségnyújtás felajánlása vagy az utóbb orvosilag helytelennek bizonyult segítségnyújtást akkor is az általánosan előírt kötelesség teljesítésének kell tekinteni, ha az ténylegesen a sérült személy állapotromlását eredményezte [BH 1957.1483.].

A hivatkozott bírósági határozat alapján nem róható fel a segítséget nyújtó személy számára, ha nem a legmegfelelőbb, – de a tőle elvárható – módon nyújtott segítséget, és ennek következtében a „bajban” lévő személy állapota súlyosbodott, esetleg meghalt.

Segítségnyújtás elmulasztása minősített esetei

„A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a sértett meghal, és életét a segítségnyújtás megmenthette volna.”

Ez a bekezdés nem azt jelenti, hogyha a segítségre szoruló személy az életét vesztette, akkor a segítségnyújtást elmulasztót automatikusan súlyosabban kellene büntetni. Vizsgálni kell a személy halála és a mulasztás közötti okozati összefüggést. Vagyis azt a körülményt, miszerint a segítségnyújtás megakadályozhatta volna a személy halálának bekövetkezését.

A szemléltetés érdekében a következő példa adhat erre magyarázatot.

Az ittas személy mínusz 8 Celsius fokban, magatehetetlen állapotban a park egyik padján fekszik. Az arra járó emberek látják a fekvő személyt, de segítségadás (a mentők értesítése) nélkül  tovább mennek. Utólag megállapítást nyert, hogy a bekövetkezett halál – kihűlés – elkerülhető lett volna, ha az elhaladó személyek közül valamelyikük értesítette volna a mentőket, tehát ebben az esetben a minősítő körülmény megállapítható.

„A büntetés bűntett miatt az (1) bekezdés esetén három évig, a (2) bekezdés esetén egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a veszélyhelyzetet az elkövető idézte elő, vagy ha a segítségnyújtásra egyébként is köteles.”

Mint látható még súlyosabban büntethető az az elkövető, aki a veszélyhelyzetet maga idézi elő és az ennek következtében megsérült, veszélyben lévő személyt nem részesíti segítségnyújtásban. E különös segítségnyújtási kötelezettség abban az esetben állapítható meg, ha az elkövető a veszélyhelyzetet  gondatlan magatartásával okozza.

Ellenben ha valaki a kialakult veszélyt vétlenül okozza, akkor csak az alapeset róható fel a terhére.

Külön kiemelésre kerül azoknak a köre, akik a segítségnyújtásra egyébként is kötelesek. Idesorolhatóak az orvosok, az egészségügyi végzettséggel rendelkezők, a mentők, a tűzoltók, a rendőrök, stb. A sértetthez fűződő kapcsolat is megalapozhatja ennek fennállását, ezért a házastársnak, a gyermeknek, vagy éppen az időskorú szülőnek nyújtandó segítségadás is fokozottnak tekintendők.

Ha a segítségnyújtás elmulasztása értelmezéséhez további segítségre van szüksége, vagy ha bűncselekmény elkövetésével vádolják, forduljon hozzánk bizalommal.

Büntető ügyvéd

Közérthetően a segítségnyújtás elmulasztásáról dr. Vidákovics Béla Zsolt Ügyvéd Budapest.

 közzétéve 2014.03.02.

Szerző: Béla Zsolt dr. Vidákovics
Vidákovics Ügyvédi Iroda a Google+-on

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.