GYERMEKTARTÁS

Gyermektartásdíj

Mind a válóperek, mind a gyermekelhelyezési perek egyik legfontosabb kérdése a gyermek tartása, a gyermektartásdíj összegének megállapítása, annak mértéke.

Vita nélkül, gyorsan lezárható a kérdés, ha a felek közösen együttműködve meg tudják határozni a gyermek szükségleteit, a szülők teherbíró képességét, hogy melyik fél hogyan, mekkora összeggel milyen arányba, milyen tevékenységgel járul hozzá a gyermek tartásához. Ha a felek között a gyermektartásra vonatokozó, a bíróság által jóváhagyható megállapodás nem jön létre, akkor a bíróságnak kell döntenie a gyermektartásdíj mértékéről.

Gyakori kérdések a gyermektartásdíjjal kapcsolatban:

– Mekkora összeget kaphatok?
– Mekkora összeget kell fizetnem?
– Mik azok a költségek, amik elszámolhatóak a gyermekre?
– Mit takar a gyermek szükséglete?
– Mi az a jövedelem, amit figyelembe vesz a bíróság a gyermektartásdíj megállapításakor?
– Valójában a jövedelem 15 és 25%-a között kell hogy legyen a gyermektartásdíj összege?
– Mindkét szülő jövedelmét és annak arányát is figyelembe veszik a gyermektartás megállapításakor?
– A jövedelem százalékában, vagy fix összegben állapítják meg a gyermektartásíj összegét, vagy lehet a kettő kombinációja is?
– Kérhetem a munkáltatótól történő közvetlen letiltást?
– A gyermek hány éves koráig jár a gyermektartásdíj?
– Mi van akkor, ha a gyermeknek önálló jövedelme van, ha dolgozik?
– Megfizethetem a gyermektartásdíjat előre egyösszegben, és ez lehet a gyermeknek juttatott ingatlan ajándék?

Valamennyi felmerülő kérdést szinte lehetetlen felsorolni, ezért ismertetem Önökkel az idevonatkozó törvényt és egyszerűsített magyarázatát:

A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény

69/A. § (1) A szülő a saját szükséges tartásának rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével azt, ami közös eltartásukra rendelkezésre áll. Ez a szabály nem irányadó, ha a gyermek tartása vagyonának jövedelméből kitelik, vagy a gyermeknek tartásra kötelezhető más egyenesági rokona van.

Minden gyermeknek joga van olyan életszínvonalhoz, amely lehetővé teszi kellő testi, szellemi erkölcsi és társadalmi fejlődését. Ez a jog több mint az ellátásra való jog. A szülőknek lehetőségeikhez mérten, (anyagi eszközök, bevétel, kiadás, kötelezettségek) a szükséges életkörülményt kell biztosítani, ezen a gyermek tényleges életviteléhez megfelelő, fejlődéséhez szükséges tanulmányok folytatásához elengedhetetlen kiadásokat kell érteni.

A szülők a tartásért fokozottan kötelesek helytállni, amely azt jelenti, hogy a szülő saját szükséges tartásának rovására is köteles megosztani a kiskorú gyermekével mindazt, ami a közös eltartásukra rendelkezésre áll. Azonban ez nem vezethet a szülő megélhetésének teljes ellehetetlenüléséhez. A szülőnek saját szükséges tartása terhére megállapítható gyermektartásdíj-fizetési kötelezettsége nem korlátlan.

Nem köteles a szülő saját szükséges tartásának rovására tartani a gyermeket, ha tartásra kötelezhető más egyenesági rokona van, (pl.: másik szülő, nagyszülő), vagy tartása a saját jövedelméből kitelik. A tartás sorrendjében a szülők tartási kötelezettsége a nagyszülőkét megelőzi.

(2) A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben szolgáltatja (gyermektartásdíj).

A gyermek tartása magába foglalja:
– a gyermek élelmezését,
– ruháztatását,
– iskoláztatását és
 – lakhatásának biztosítását is.

A különélő szülő által pénzbeli tartásként nyújtott összeg a gyermek életvitelével felmerült, rendszeres kiadásokkal járó igényeit hivatott kielégíteni.

Tartásdíjat kell fizetni:
– a kötelezett jövedelméből,
– táppénzből,
– nyugdíjból,
– munkanélküli segélyből, járadékból,
– ruházati illetményből és borravalóból is.

Ha a szülőknek két közös kiskorú gyermeke van, és ezek közül az egyiket az anyánál, másikat az apánál helyezik el, és a szülők jövedelme azonos, egyikük sem fizet tartásdíja. Abban az esetbe, ha az egyik fél jövedelme magasabb mint a másiké, akkor a magasabb jövedelmű fél tartásdíj-különbözetet fizet.

Ha a tartásdíj behajtása átmenetileg lehetetlen, és a gyermeket gondozó személy nem képes a gyermeket eltartani, a gyermektartásdíj előlegezésére kerülhet sor, melynek elbírálása a gyámhivatal hatáskörébe tartozik.

A gyermektartásdíj pénzben történő fizetése esetén a jogosult vagy elfogadja a kötelezett önkéntes teljesítését, vagy végrehajtás útján kéri a tartásdíj folyósítását, illetve kérheti, hogy a bíróság a gyermektartásdíjat a kötelezett munkáltatójánál tiltsa le.

Mivel a gyermektartásdíj összege a gyermek tartására szolgál, ezért a szülői felügyeletet gyakorló szülő (vagy gyám) köteles azt a gyermek szükségletére fordítani, nem köteles azonban annak felhasználásával tételesen elszámolni.

Egyösszegű fizetés:

Lehetősége van a feleknek arra, hogy a jövőben esedékes tartásdíjat a különélő szülő előre egyösszegben, vagyontárgy gyermeknek történő ajándékozásával teljesítse. Az ilyen szerződést követően a pénzbeli tartásra kötelezett szülő későbbi marasztalása nem lehetséges, mivel a gyermeket gondozó szülőnek ebben az esetben már a szerződés megkötésekor számolnia kellett azzal, hogy az idő előre haladtával a gyermek költségei nőni fognak, illetve a kötelezett jövedelme is változhat, nőhet.

Nem kizárt azonban, hogy a bíróság érvényes megállapodás esetén kötelezze a tartásra kötelezett személyt, hogy a gyermek részére tartást fizessen. Ezek tipikusan azok az esetek, amikor a vagyontárggyal történt kielégítést követően a felek körülményeiben nem várt lényeges változás (rendkívüli kiadás) áll be, mint például a gyermek rendszeres gyógykezeléssel, nagyösszegű kiadással járó betegsége, tanulmányi többletköltség stb.

69/B. § A gyermektartásdíjról a szülők megegyezésének hiányában a bíróság dönt.

1. Gyermektartásdíj a szülők megegyezése alapján

A szülők belátásuk szerint megállapodhatnak a gyermektartásdíj mértékében, a fizetés módjában. Az egyezség jóváhagyása előtt a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a felek által megállapított tartásdíj mennyiben elégséges a kiskorú megélhetéséhez, illetve, mik azok a körülmények, amelyeket a szülők a megállapodás megkötésekor figyelembe vettek. Ha a szülők által tervezett egyezség a gyermek érdekével ellentétes, azt a bíróság nem hagyhatja jóvá, hivatalból kell bizonyítást lefolytatnia a szülők jövedelmi, vagyoni viszonyainak feltárása és a gyermek tényleges szükségletének megállapítása tárgyában.

A felek egyezségének megváltoztatását az egyezség jóváhagyásától számított két éven belül – az egyéb törvényes feltételek megléte esetén is – csak akkor lehet kérni a bíróságtól, ha az a felek gyermekének érdekét szolgálja, illetve a lényeges körülmények változása folytán a megállapodás valamelyik fél érdekét súlyosan sérti.

69/C. § (1) A tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének 15-25%-ában kell megállapítani. A gyermektartásdíj meghatározásánál figyelemmel kell lenni:

a) a gyermek tényleges szükségleteire,
b) mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyaira,
c) a szülők háztartásában eltartott más – saját, illetőleg mostoha – gyermekekre,
d) a gyermek saját jövedelmére is.

(2) A kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igény a jövedelme 50%-át nem haladhatja meg. Ha a szülők két vagy több gyermek tartására kötelesek, a tartásdíjat úgy kell megállapítani, hogy egyik gyermek se kerüljön a másiknál kedvezőtlenebb helyzetbe, különösen akkor, ha nem egy háztartásban nevelkednek.

2. A gyermektartásdíj mértéke alapjául szolgáló jövedelem és megállapításának módja

A módosított 4/1987. (VI. 14.) IM rendelet 10. § (2) bekezdés a-b) pontja felsorolja azokat a jövedelmeket, amelyeket a tartásdíj alapjaként figyelembe kell venni:

10.§ (2) A tartásdíj alapja elsősorban a tartásra köteles személy részére
a) a bérköltség (alapbér, bérpótlék, kiegészítő fizetés, prémium, jutalom, 13. és további havi fizetés stb.), illetőleg a rendszeres személyi juttatás (alapilletmény, illetménykiegészítés, illetménypótlék, egyéb kötelező pótlék, 13. havi illetmény stb.) címén juttatott összes járandóság, valamint
b) a személyi jellegű egyéb kifizetésként, illetőleg nem rendszeres személyi juttatásként járó egyéb jövedelem (végkielégítés, betegszabadság idejére járó díjazás, túlóra, ügyeleti díj, távolléti díj stb.).
(3) Ha a (2) bekezdés szerint nem állapítható meg tartásdíj, illetve a (2) bekezdés alapján megállapítható összeg – a gyermeket gondozó szülő jövedelmi viszonyait is figyelembe véve – a gyermek szükségletét nem fedezi, a tartásdíj megállapításánál a más, munkaviszonyból, további munkaviszonyból, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyból, illetőleg a nem munkaviszonyból származó rendszeres jövedelmet (pl. megbízási díj, táppénz, nyugdíj, munkanélküli járadék, újítási díj, tőkejövedelem) is alapul kell venni.
(5) Tartós külföldi szolgálatot teljesítő, külföldön magyar hatósági engedéllyel munkát vállaló, valamint ösztöndíjasként külföldön tartózkodó kötelezett esetében a tartásdíj alapja a kötelezett belföldi munkaviszonyára megállapított munkabér és juttatás, ennek hiányában a nem munkaviszonyból származó jövedelem. A (3) bekezdést ebben az esetben is megfelelően alkalmazni kell.
(6) Nem képezi a tartásdíj alapját a költségtérítés, étkezési hozzájárulás, üdülési hozzájárulás, illetve a hasonló jellegű egyéb járandóság.
11. §A tartásdíj megállapításánál, valamint kifizetésénél a jövedelmet terhelő adó (adóelőleg), nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási járulék, magán-nyugdíjpénztári tagdíj, és munkavállalói járulék levonása után fennmaradó összeget kell alapul venni.
12. §(1) A gyermektartásdíjnak a 10. § (2) bekezdése alapján, százalékos arányban történő megállapítása esetén a bíróságnak külön-külön meg kell határoznia, hogy a 10. § (2) bekezdésének a), illetve b) pontja alapján kifizetett járandóságnak hány százaléka illeti meg a jogosultat tartásdíjként.
(2) A tartásdíj alapösszege a 10. § (2) bekezdésnek a) pontja alapján kifizetett minden rendszeres díjazásnak a bíróság által meghatározott százaléka, melyet a bíróság forintösszegben is megjelöl.
13. §A százalékos arányban, valamint a határozott összegben és bizonyos juttatások százalékában megállapított tartásdíj esetében az alapösszegen, illetőleg a határozott összegen felül a 10. § (2) bekezdésének b) pontja, illetve a 10. § (3) bekezdése alapján kifizetett díjazásnak olyan százalékát kell tartásdíjként meghatározni, hogy azok együttesen feleljenek meg a Csjt. 69/C. § (1) bekezdésében foglalt mértéknek.

Az ítélkezési gyakorlat a gyermektartásdíj alapjául szolgáló jövedelem megállapításánál eddig sem alkalmazta mereven a 4/1987. (VI. 14.) IM rendelet 10. §-ában foglaltakat.

Ha a különélő, tartásra kötelezett szülőnek több gyermeke van a tartásdíjat úgy kell megállapítani, hogy egyik gyermek se kerüljön a másiknál kedvezőtlenebb helyzetbe, különösen akkor, ha nem egy háztartásban nevelkednek.

A bíróságnak a gyermektartásdíj megállapítása során figyelemmel kell lenni a gyermek tényleges szükségletére, mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyaira, a szülők háztartásában eltartott más, saját, illetőleg mostoha gyermekre, valamint a gyermek saját jövedelmére.

A gyermek szükségletei körében az alapszükségleteket biztosítani kell.

Alapszükségletek:
– a lakhatás,
– az élelmezés,
– ruházkodás,
– gyógykezelés,
– oktatás, stb. lehetnek.

Az alapszükségletek gyermekenként eltérőek lehetnek, amely adódik a gyermek egészségi állapotától, korától, nemétől, neveltetésétől stb. A törvény szerint ezek a szükségletek a szülő teljesítőképességéhez igazodnak.

A luxusigények nem tartoznak a gyermek tényleges szükségletei körébe. Abban az esetben, ha a felek életközösségének fennállása alatt a sportoló gyermek fejlesztése, formában tartása indokolta a rendszeres, akár külföldi edzőtáborokat, az ezzel felmerülő költségeket olyannak kell tekinteni, amelyeket a szülők viselni kötelesek. Átlagon felüli költséges elvárások finanszírozására csak a kötelezett önkéntes vállalása esetén kerülhet sor.

Főszabály szerint a tartásdíj mértékének megállapításánál, a kötelezett jövedelmeként, a bérköltség címén juttatott összes járandóság lehet a számítás alapja.

Ha a gyermek tartása a fentiek szerint számított összegből biztosított a túlmunkából eredő bevételt, nem indokolt gyermektartásra elvonni.

A gyermektartásdíj meghatározásánál figyelemmel kell lenni mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyaira.

A természetbeni tartását biztosító szülő esetében értékelni kell:
– a gyermek gondozásával együttjáró időbeni elfoglaltságot.
– betegség esetén gyógykezelésével járó rendkívüli kiadásokat,
– ápolásból keletkező táppénzes állományból adódó keresetveszteséget,
– a lakhatás biztosításából adódó kiadásokat és
– a többletmunkát, amit a gyermek ellátása von maga után.

A tartás pénzbeni teljesítésére köteles szülő jövedelmi, vagyoni viszonyainak feltárása érdekében ugyanolyan bizonyítást kell lefolytatni, mint a gyermeket gondozó szülő jövedelmi- és vagyoni viszonyaira nézve.

 4. Külön háztartásban nevelkedő gyermekek tartása

A gyermektartásdíj mértékének megállapításánál az annak alapjául szolgáló jövedelmen túl  figyelemmel kell lenni a saját háztartásban eltartott más, saját, illetve mostoha gyermekre is. Ha a szülők két vagy több gyermek tartására kötelesek, a tartásdíjat úgy kell megállapítani, hogy egyik gyermek se kerüljön a másiknál kedvezőtlenebb helyzetbe. Ezért mindkét szülő anyagi helyzetét fel kell tárni, jövedelmeiket össze kell vetni.

Ha a szülők közös gyermekei külön háztartásban nevelkednek, akkor a szülők között a tartás egyenlő arányban oszlik meg. Ha a szülők jövedelme azonos mértékű, akkor egyik szülőnek sem kell gyermektartást fizetnie. Abban az esetbe, ha a szülők jövedelmei között számottevő eltérés van, akkor a magasabb jövedelemmel rendelkező szülő a külön nevelkedő gyermek részére kiegészítő tartás kell hogy fizessen. Tovább bonyolódik a helyzet, ha az egyik szülőnél egy, a másik szülőnél két gyermek nevelkedik, és a koruk és nemük is eltérő. Ebben az esetben nem elégséges a szülők jövedelmét számba venni, mert számolni kell a gyermekek eltérő szükségleteivel, ami adódik az eltérő korukból, egészségi állapotukból, nevelésükből stb.

Fentiekből következik, hogy a kiegészítő tartásdíj összegét megállapítani, valamennyi körülmény gondos figyelembevételét lehet.

5. A gyermek saját jövedelme

A gyermektartásdíj meghatározásánál figyelemmel kell lenni a gyermek saját jövedelmére is, amely kihatással van, csökkenti a fizetendő gyermektartásdíj mértékét. A gyermek saját jövedelme lehet munkaviszonyból, de származhat akár ingatlan bérbeadásából, stb… is.

A családi pótlék és az árvaellátás nem tekinthető a gyermek tényleges jövedelmének, de a tartás mértékére kihatással van. A családi pótlékot, ugyanúgy, mint a tartásdíjat, a gyermeket természetben gondozó szülő a kiskorú gyermek ellátására köteles felhasználni.

6. A tartásdíj formái

A tartásdíjat százalékos arányban vagy határozott összegben, vagy határozott összegben és bizonyos jövedelmek százalékában kell meghatározni. A kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igény a jövedelme 50 %-át nem haladhatja meg.

(3) A tartásdíjat
a) százalékos arányban, vagy
b) határozott összegben, vagy
c) határozott összegben és bizonyos jövedelmek százalékában
kell meghatározni.

a) százalékos marasztalás:

Ha a bíróság a tartásdíjat százalékosan állapítja meg, minden esetben meg kell jelölnie a tartásdíj alapösszegét is.

Előfordulhat, hogy a tartásra kötelezett jövedelme jelentős ingadozást mutat. A nyári hónapokban kimagasló jövedelmet ér el, ezzel szemben a téli hónapokban bevétele nincs. Ebben az esetben a téli hónapokban a tartásdíj alapösszegét kellene megfizetnie, annak ellenére hogy jövedelme egyáltalán nincs, vagy nagyon alacsony, míg a nyári hónapokban a kimagasló jövedelmének meghatározott (20%) százalékát  kellene teljesítenie, ami jelentősen meghaladhatja a gyermek tényleges szükségletét. Ebben az esetben a százalékos marasztalás indokolatlan terhet jelentene a tartásra kötelezettnek.

Ezért azokban az esetekben, amikor a tartásra kötelezett jövedelme ingadozást mutat a bíróság mellőzi a százalékos marasztalást, ilyenkor méltányosabb határozott összeg megfizetésére kötelezni a szülőt.

A százalékos marasztalásnak előnye a jogosult számára az, hogy folyamatosan hozzájut a kötelezett jövedelmének 20 %-ához akkor, és amennyiben a kötelezett jövedelme emelkedik, azzal együtt emelkedik a gyermektartás díjra megfizetett összeg is. Ezzel szemben az alapösszeget megkapja akkor is, ha a kötelezett munkabére lecsökken.

 A jogosult kérheti mind a százalékos mind az alapösszegű tartásdíj letiltását, amely a munkáltatóhoz intézett közvetlen bírósági felhívással történik.

b) A határozott összegű tartásdíj megállapítása

Amikor a kötelezett jövedelme kiemelkedően magas, amikor a jövedelem összege jelentős ingadozást mutat, illetve több különböző forrásból származik, vagy pontosan nem határozható meg indokolt a tartásdíjat határozott összegben megállapítani.

Amikor a kötelezett jövedelme pontosan nem határozható meg, a bíróságnak részletes bizonyítást kell felvennie, amely keretében vizsgálhatja a kötelezett életvitelét, (gépkocsi vásárlás, havi rezsiköltsége, külföldi utazás, stb…) körülményeit, amelyekből következtetés vonható le az átlagos jövedelmére.

A tartásdíj összegét csupán általában kell gyermekenként a kötelezett átlagos jövedelmének 15-25 %-ában megállapítani, az eset körülményei azonban ennél alacsonyabb és magasabb mértékű gyermektartásdíj megállapítását egyaránt indokolhatják.

c) határozott összegben és bizonyos jövedelmek százalékában marasztalás:

Ah a tartásra kötelezettnek pontosan meghatározható, különböző forrásból származó jövedelme van, a bíróság a tartásdíjfizetési kötelezettséget határozott összegben és bizonyos jövedelmek százalékában állapíthatja meg.

(4) A tartásdíj százalékos megállapítása esetében meg kell jelölni a tartásdíj alapösszegét is.

69/D. § (1) A tartásra kötelezett személy akkor is kötelezhető gyermektartásdíj fizetésére, ha a gyermek az ő háztartásában él ugyan, de tartásáról nem gondoskodik.

(2) Ha a gyermek szülei nem élnek együtt, az apa – amennyiben azt a társadalombiztosítás nem fedezi – köteles megtéríteni az anyának a szüléssel járó költségeket, valamint a külön jogszabályban meghatározott időre szükséges tartást. E követelések az anyát – amennyiben azt a társadalombiztosítás is megtérítené – akkor is megilletik, ha a gyermek halva született.

A gyermektartás összegének meghatározása minden esetben gondos mérlegelést kíván. Ha gyermektartással kapcsolatos kérdése van, forduljon gyakorlott ügyvédhez. Konzultáció keretében választ kaphat valamennyi kérdésére. Forduljon bizalommal a Vidákovics Ügyvédi Irodához.

Kapcsolat

Szerző: Béla Zsolt dr. Vidákovics
Vidákovics Ügyvédi Iroda a Google+-on

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.